Iskolánk névadója

Kossuth Lajos

kossuth_lajos

(1802-1894)

  Kossuth Lajos 1802. szeptember 19-én született a Zemplén vármegyében található Monokon Kossuth László ügyvéd és tyrlingi Weber Karolina házasságából, egy evangélikus köznemesi család egyetlen fiúgyermekeként. Egy nővére-aki még kisgyermekként elhunyt- és négy húga volt.  Édesapja a közeli Andrássy birtokok jogi ügyleteit intézte, és fiának is hasonló pályát szánt. Ezért a fiatal Kossuth tanulmányait a sárospataki Kollégiumban, majd a távolabbi Eperjesen végezte. 1824-ben Pesten ügyvédi vizsgát tett. 1824 és 1832 közt Sátoraljaújhelyen ügyvédi gyakorlatot folytatott.

  A fiatal, tájékozott ügyvéd hamar bekapcsolódott a vármegye politikai életébe. A haladás és a reformok elkötelezett híveként először 1831-ben az oroszok elleni szabadságharcukat vívó lengyelek mellett mondott beszédével hívta fel magára a figyelmet. Néhány hónappal később személyes bátorságáról és szónoki képességeiről téve tanúbizonyságot a koleralázadás során felfegyverkezett ruszin és szlovák jobbágyokat térítette jobb belátásra.

  Az 1832-36-os hosszú országgyűlésen 3 távol lévő felsőtáblai főrend képviselőjeként vett részt. A vármegyei pletykák azonban másról szóltak.  A híreszteléseket az óta előkerült, de még nem publikált források megerősítették: Kossuth bonyolult és botrányos szerelmi történetbe keveredett. Ezért jobbnak látták ilyen formán eltávolítani a megyéből…

  A reformkor első jelentős országgyűlésén kötött barátságot a reformtábor két vezéregyéniségével, Kölcsey Ferenccel és br. Wesselényi Miklóssal. Utóbbi tanácsára kezdte el szerkeszteni az Országgyűlési Tudósításokat, amely a reformellenzék országgyűlési küzdelmét népszerűsítette. A cenzúra megkerülése érdekében a Tudósításokat kéziratos formában terjesztette és juttatta el a vármegyék közönségéhez. Hasonló szellemben adta ki a Törvényhatósági Tudósításokat, melyeket a cenzúra betiltott, és Kossuthot 1837.május 5-én letartóztatták. Kétévnyi eljárás után 1839. február 23-án felségsértés vádjában bűnösnek találták és 3 év börtönre ítélték. A börtönben angolt és közgazdaságtant tanult önképző módon. Az 1839-40. évi országgyűlés sérelmi politizálásának hatására 1840. május 10-én amnesztiával szabadult.

1841. elején-hogy a cenzúra korlátai közt tarthassák- megengedték neki, hogy átvegye a hetente 2-3 alkalommal megjelenő Pesti Hírlap szerkesztését. Főnöke Landerer Lajos a titkosrendőrség ügynökeként figyelemmel kísérte Kossuth működését. Az akadályoztatás dacára a korkérdések egész sorát pendítette meg. Népszerű stílusa és újításai -a vezércikk és a városi hír rovat-hatására a lap előfizetőinek száma 100-ról hamarosan 5000 főre emelkedett. Még ebben az évben házasságot kötött Meszlényi Teréziával, akitől később 3 fia és 1 leánya született.

  A reformkor nagy kérdéseiben: közteherviselés, feudális kiváltságok megszüntetése, polgári szabadságjogok kiterjesztése, alkotmányos függetlenség, jobbágyfelszabadítás, rendre véleményt nyilvánított. Az átalakulást az érdekegyesítésben, a reformok vezető erejét saját társadalmi rétegében, a köznemességben látta. Nézetei a konzervatívok, sőt Széchenyi éles bírálatát is kiváltotta. Többszöri éles ,,pengeváltásukat” a korszak közvéleményének élénk érdeklődése kísérte.1844-ben kormányzati nyomásra kénytelen volt távozni a Pesti Hírlaptól, ettől kezdve az ösztönzésére alakult Védegylet Hírlapjában jelentette meg cikkeit. Kezdeményezte a Magyar Kereskedelmi Társaság (1843), majd a Gyáralapító Társaság (1844) megalapítását is. Ezek a gyakorlati alkotásai is hitet tettek a modern magyar nemzet megteremtése mellett.

   Az 1840-es évek közepétől egyre aktívabban politizált. 1847-ben az ellenzéki reformtábor egységét szem előtt tartva az Ellenzéki Párt az általa megszerkesztett formában fogadta el a párt programját, az Ellenzéki Nyilatkozatot. Az 1847-48. évi országgyűlésen Pest-Pilis-Solt vármegye követe és az ellenzék vezére volt. 1848. március elején az európai forradalmi hullám hatására a magyar átalakulás ügye is óriásit lendült előre. Kossuth kiadta a jelszót: ,, emeljük fel politikánkat a pillanat színvonalára”, s az egész reformprogram azonnali megvalósítását tűzte ki célul.

  Döntő szerepet játszott a forradalom eredményeit rögzítő ún. áprilisi törvények elfogadtatásában, s a bécsi udvar együttműködésének kikényszerítésében. 1848. április 7.és szeptember 12. közt működő Batthyány-kormány pénzügyminisztere lett. Ilyen minőségében 1848 júliusában a forradalom fegyveres megvédésére 200.000 újoncot és 42 millió forintot szavaztatott meg az országgyűléssel. Szeptemberben elrendelte a papírpénzek az ún. Kossuth bankók forgalomba hozatalát, s javaslatára létrehozták a lemondott Batthyány-kormány helyére lépő Országos Honvédelmi Bizottmányt, melynek elnöke lett. Óriási szervező, lelkesítő munkája, melyet sokszor árnyékolt be a reménytelen helyzetek kétségbeesése, néhány hónap múlva meghozta gyümölcsét. A dicsőséges tavaszi hadjárat során a császári csapatokat kiűzték az egész ország területéről.

  A tavaszi hadjárat előkészítése, illetve a közben felmerült problémák megoldása miatt Kossuth többször is járt városunkban. 1849 február 26-án, a kápolnai csatát megelőzően, március 4-én a füredi tiszti,,zendülés”kivizsgálása ügyében, illetve március 26.-30. közt a hadjárat megindítása miatt tartózkodott Tiszafüreden. Minden alkalommal a Lipcsey-kúriában (a tiszafüredi Kiss Pál Múzeumban) szállt meg.

  A sikeres hadjárat eredményeire támaszkodva az ő kezdeményezésére mondta ki a debreceni országgyűlés a Habsburg-ház trónfosztását, és a Függetlenségi Nyilatkozatot. Ugyanekkor Kossuthot  az ország kormányzó elnökévé választották.

  A hadi helyzet gyors romlás és az orosz intervenció, a vezetésen belüli megosztottság hatására 1849. augusztus 11-én lemondott, s a hatalmat Görgey Artúr tábornokra, honvédelmi miniszterre ruházta át. Ezután az emigrációt választotta a mártírsors helyett. Kétévnyi török tartózkodás után 1851-52-ben Angliában és az USA-ban nagyhatású körutat tett a magyar ügy népszerűsítésére. 1852-től 1861-ig Londonban élt, ahová a magyar emigránsok nagy része is követte. Az európai nagyhatalmi ellentéteket kihasználva vélte helyreállíthatónak Magyarország függetlenségét, bízva egy újabb szabadságharc kirobbanásában. 1859-ben az olasz egységháború elindulásakor III.Napoleon császár támogatását remélve létrehozta a Magyar Nemzeti Igazgatóságot. Az 1866-os német egységháború megindításakor a porosz kancellár biztatására még magyar katonákat is felfegyvereztek a ,, Klapka-légiót”… De ezek a tervei  sorra meghiúsultak.

  1861-ben átköltözött az Olasz Királyságba. 1865-től Torinóban élt. Egyre jobban elszakadt a magyar valóságtól. Az otthon maradottak Deák Ferenc vezetésével már nem akartak újabb kilátástalannak tűnő szabadságharcot. Az Ausztriával történő kiegyezés reálisabb megoldásnak tűnt.  Kossuth éles hangnemű Deáknak címzett, de a nemzet lelkiismeretét megszólító ,,Kasszandra-levelében” bírálta az egyezkedés politikáját, Szerinte sorsunkat egy hanyatló birodalomhoz kötöttük. Jóslata alig fél évszázaddal később sajnos beigazolódott.

  A nagy száműzött ezt követően egyre ritkábban hallatta hangját hazai kérdésekben. Kínzó gondolatai elől a természetbe menekült. Botanikai és őslénytani gyűjteményét rendezgette. Még 90 évesen is kirándult az Alpokban. A nemzet azonban nem felejtette el. Turini remeteségében sokan felkeresték, bár tudta haza már nem térhet. 1889-ben a ,,hivatalos” magyar politika-osztrák nyomásra- még állampolgárságától is megfosztotta.

1894. március 20-án este lázas betegen elhunyt a ,,Magyarok Mózese”.Temetése csak a hivatalos magyar vezetés távollétében történhetett meg. Az ősi ellenség I. Ferenc József még azt sem engedte, hogy a magyar állam saját költségén temethesse el a nemzet halottját. 1894.április 1-én végül sor kerülhetett a szertartásra. Sírja felett többek közt a híres magyar író és országgyűlési képviselő Jókai Mór mondott megindító búcsúztatót.

Készítette: Szarvas László

                     szaktanár


R  É   S  Z  L  E  T

id Kékessy György (1902-1967) Emlékiratából

Az unoka jegyzetei Nagyapjáról

bilkei Lipcsey Imre (1811-1882) az 1848/49-es Szabadságharc idején és azt követően.

 

Imre nagyapám ezidőtájt 37 éves volt, a legjavabiróbb korban. Kossuth Lajostól mindössze kilenc évvel fiatalabb. Személyes jóbarátság is fűzte hozzá. Heves vármegyének másod alispánja is volt egy időben.  Akkoriban még volt első alispán és másod alispán, később a kettő egyszemélyben “alispán.” A Szabadságharc idején Kossuth, Nagyapámat gazdasági  kormánybiztossá  nevezte ki. ( Több ezer ló és katona ellátásáról kellett gondoskodnia)

1849 március 4-ikén és 5-ikén, amikor a Honvéd csapatok Tiszafüreden táboroztak, Kossuth és vezérkara, részben Nagyapám kuriájában szállt meg. Ezt a nevezetességet jóval később, 1902-ben, Kossuth születésének 100-ik évfordulója alkalmából  Tiszafüred  közössége egy márvány  emléktáblával örökitette meg, ami igy szól:

E házban lakott

KOSSUTH LAJOS

1849 március 4-ikén és 5-ikén

Itt tanácskozott hadseregünk főtiszteivel

Szabadságharcunk haditervéről.

E napokat követték Hadseregünk fényes győzelmei

és az ellenséges hadseregnek Hazánkból kiűzetése

Ez emléktáblát emelte Tiszafüred  közössége

KOSSUTH Lajos születésének 100-ik évfordulóján

1902 szeptember 14-én.

A tábla a kuria oszloptornácos bejárati oldalán, annak a szobának a külső falán van elhelyezve, amelyik szobában Kossuth lakott. Nagyanyámtól  (Botlik Lidia) hallottam elbeszélni szintén gyermekkoromban, hogy Görgey Artur, az újonnan kinevezett fővezér, Kossuth szobája ajtaja elé feküdt, bizonyitva hűségét hozzá, mint kutya a gazdájához.

Ezt követte sok győzedelmes ütközet, a Dicsőséges Tavaszi Hadjárat, ami Tiszafüredről indult.  A nagy hűség dokumentálásának azonban Világos lett a vége, ahol Görgey letette a fegyvert a hatalmas erőfölényben lévő cári orosz hadsereg előtt. Tudjátok jól a történelemből, hogy a Habsburg-ház a cárt hivta segitségül a magyar szabadság leverésére, amit igy együttesen -habár nem egykönnyen- sikerült is leverni.

A világosi fegyverletételért Görgeyt sokáig hazaárulónak tartotta a nemzet, később azonban belátta, hogy úgy volt helyes ahogy Görgey cselekedett, mert igy sok-sok ezer magyart mentett meg a hiába való pusztulástól, és most mint egyik legnagyobb hadvezérünk szerepel a történelemben. Úgy tudom, Görgeyt még Amerikában is a hadvezérek mintaképéül állitják a katonai akadémiákon. De ez már mit sem változtat a tényen. A szépreményekre jogositó Szabadságharcunk elbukott. A nemzet pedig le lett igázva. Jött a megtorlás, az aradi 13, Hajnau rémuralma, a Bach-korszak, az abszolutizmus. Ez 18 hosszú esztendeig tartott, egészen 1867-ig, amikor aztán a “Haza Bölcse” Deák Ferenc kiegyezett a fiatal I Ferenc József császárral. Keserves két évtized volt ez az országnak. Teljes letargiába szenvedett a nemzet.

A 13-ak kivégzése után, jöttek a többi hazafiak, akik valamilyen formában szerepet játszottak a Szabadságharcban. Ezekre ha nem is akasztófa de legalább is sulyos börtönbüntetés, nehéz vaslánc járt. Lipcsey Imre dédapátoknak is menekülnie kellett az osztrák pandúrok (csendőrök) elől, annak reményében, hogy talán megússza a nagy büntetést. Két évig bújdosott a Mátrában és a Bükkben, valamint Csesztvén a Madách portán. Összetársult egy földbirtokos barátjával, akit Nagyanyám per “Noszlopy Gazsinak” emlegetett, aki hirhedt szabadságharcos volt. Hát szóval ezzel a Noszlopy Gazsival bújdostak együtt, mig végül is megúnták a bújdosást és önként feladták magukat az osztrák hatóság előtt. Két-két évre itélték el őket s bezárták az akkor hirhedt börtönbe a “Neugebaude” vagyis az “Új börtön épületbe” egy  közös cellába. A “Neugebaude” egy óriás nagy épülettömb volt a mai Szabadság téren, melynek helyén most a Tőzsde Palota áll. Noszlopy Gazsi egy nagyon nyugtalan természetű férfiú volt, megúnta a rabságot és megszökött. Nagyapámat is hivta de Ő nem ment, mondván, hogy bújdosott Ő már eleget, nem kezdi újra, inkább leüli a hátralévő idejét. Igy is történt, Gazsi megszökött, Imre bent maradt. Gazsi terve az volt, hogy szabad csapatot szervez és elfogja Ferenc Józsefet, amikor Magyarországra jön. Terve nem járt sikerrel, Őt fogták el és kivégezték.

(Kékessy György:   Erről a tettéről az 1980-as években filmet is készitettek)

Imrét pedig, aki szintén megszökhetett volna, de nem tette, szabadon engedték. Igy a szökés egyiknek halála,  másiknak szabadsága lett.

Nemsokáig élvezhette Nagyapám a szabadságot mert újra letartóztatták. Kupfsteinbe vitték, ahol még hét esztendőt raboskodott. Kupfstein volt az osztrákok hirhedt börtöne, ahol szegény magyar szabadságharcosokat tartották fogva.

(megj. 2011 K Gy: a jelenlévő Lipcsey Péter, Imre szintén dédunokája volt ott s mondta, hogy a rabokat egy hatalmas mély gödörben tartották  embertelen körülmények között.)

Bizony-bizony, amikor Lipcsey Imre dédapátok és Kékessy János husszár főhadnagy dédapátok pedig megvasalva az aradi várbörtönben raboskodott  1850-ben, egyikőjük se igen gondolta, hogy pontosan 100 év múlva, 1950-ben meg majd egyik unokájuk -én, György- a kommunizmus diktatúra idején raboskodik majd a budapesti “Markóban”.

Két dédapátok között elég nagy korkülömbség volt. Imre 1849-ben 38, János pedig 25 éves volt. A korkülömbség ellenére mindkettőt egy nagy sorsközösség, egy nagy szent nemzeti eszményért való lelkesedés, majd egy nagy nemzeti tragédia miatti búslakodás kötötte össze. Néhány év múlva pedig utódaik összeházasodása már gyakorlatilag is összekötötte a két szabadságharcost, hogy egy-két emberöltő múlva meg már bennem és bennetek vérszerint is összolvadjanak.

Imre dédapátok mentalitására egyébként jellmző, hogy dacára gazdag földbirtokos voltára, 3 000 hold föld ura s akinek sok jobbágya volt, lelkes barárja és követője volt Kossuthnak:

a jobbágy felszabaditásnak, a nemesek megadóztatásának, stb, stb ………

Imre nagyapám Kupfsteinből hazakerülvén (1861/62?), végre nyugton maradhatott tiszafüredi kuriájában. És bár a nemzet “passive resistenciában“ volt – amit Jókai Mór “Az új földes úr” cimű gyönyörű regényében oly szépen megirt – Ő meginditotta alkotó munkálkodását: nekilátott gazdasága fellenditésének, dolgozott, szerzett, ismét dolgozott, ismét szerzett, vagyis szorgalmával gyarapitotta birtokát.

Az 1863-as év országos viszonylatban egy rendkivül nagy aszályos, inséges esztendő volt. Emberek haltak éhen, sokan „lerongyolódtak“ s mentek tönkre. Ekkor jött Lipcsey Imre, mint “mentő-angyal“. Látta, hogy ezen a helyzeten segiteni kell. Megvette Tiszafüred községtől a kertje végén lévő 20 holdas vályogvető területet és azt hozzáparkirozta a már meglévő tiz holdnyi kertjéhez. Tehát Imre nagyapám ebben az évben (1863) kezdett egy 30 holdas park létesitéséhez, amire nem neki volt szüksége, hanem a füredieknek.

Munkát, kenyeret adott a népnek. Az emberek százai dolgoztak a nagy park épitésénél, kubikoltak, ástak, ültettek  A munkáért búzával fizetett.

Én, KGy: Ez az ember, aki oly sokat tett és áldozott Tiszafüredért, a megyéért, az országért és aki egyedül szenvedett sok éves rabságot Tiszafüredről, köszönettel veszem, hogy oly hosszú idő után, Tiszafüred város önkormányzata rehabilitálta Lipcsey Imrét és postumus diszpolgárává választotta.

felolvasta dédunokája, Kékessy György

Lipcsey Imre születésének 200-ik évfordulóján, Tiszafüreden 2011 március 21-én

Kossuth Lajos

 

A tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnázium honlapja